Ha röviden akarjuk megválaszolni: az infrastruktúra, a szó műszaki és kulturális értelmében egyaránt.

A tavaly novemberben elindult Víztoronyház50 programsorozat a tavasszal két ízben is kitelepül az egykor vízépítő mérnökként végzett feltalálóról elnevezett Déri Miksa utcába. Az eseményeknek a kulturális infrastruktúra egyik csomópontja: az editory ad otthont.

A Víztoronyház50 sorozatban résztvevő alkotók április 22-én egy kerekasztal beszélgetés formájában folytatják a Víztoronyház körüli – ezúttal szellemi – sétájukat.

„A Víztoronyház – a víztornyok építésének sorát lezárva – utolsóként emelte mindenek fölé az őt környező lakótelep vízforrását. Azzal, hogy „felvállalta”, nyilvánossá tette az Újpalotai lakótelep „belső metabolizmusának” egy részét: a vízinfrastruktúráját, egyúttal ikonná is vált. Ahogy az Újpalotai lakótelep vízellátását később korszerű, a földszín alá rejtett technológiával oldották meg, úgy a víztornyok is megszűntek egzisztenciális nyugvópontokként szolgálni a tekintetünk számára. A 21. századi vízkrízis jelentős folyamatai immáron a föld alatt, a szemünk elől rejtve zajlanak.”